Az egyensúly titkai

Írta: Stannah

Grover, Atkin és McGinley „Certainty as a Provocation” (A bizonyosság provokációja) című kutatásának hála már értjük, hogy miért nem bízhatunk meg teljesen az egyensúlyérzékünkben, és miért van szükség a funkcionális egyensúly számszerű és pontos kiértékelésére. Ha belegondolunk, soha nem kételkedünk az egyensúlyérzékünkben! Általában biztosra vesszük, hogy van. Éppen ezért az a célunk, hogy megismertessünk Önt a funkcionális egyensúly fogalmával, valamint hogy az idősek is figyeljenek oda a testükre a napi feladatok elvégzése közben, és azonosítsák, melyek azok a mozdulatok, amelyek komoly erőfeszítést kívánnak meg, és hogyan javíthatnak rajta.

A funkcionális egyensúly tudománya

Kulcsfontosságú, hogy az ember tudja, mi alapján működik a funkcionális egyensúly, vagy mi okozza az egyensúly hiányát, mert így megértheti, hogy az idősek miért hajlamosak elesni. Az egyensúly hiányának azonosításával lépéseket tehetünk legalább azért, hogy csökkentsük az elesések gyakoriságát és súlyosságát, ha megakadályozni nem is tudjuk őket.

Hogyan működik az egyensúly?

Az egyensúly minden mozdulatunk alapja,a segítségével sétálunk, futunk, és mozgunk anélkül, hogy elesnénk.Az egyensúlyt a szemből, a belső fülből és a test más érzékelőrendszeréből, például az izmokból és az ízületekből érkező, és az agyba tartó jelzések irányítják. Ez a hálózat együtt alkotja az egyensúlyi, vagy, még pontosabban, a vesztibuláris rendszert.

Forrás: HealthTap

A belső fül három félkörívű csatornája folyadékot tartalmaz, az érzékelők pedig képesek érzékelni a fej körirányú mozgását. A fej mozgásának megfelelően a félköríves csatornák szőrsejtjei idegi impulzusokat küldenek az agyba. Az impulzusokat az agy feldolgozza, így határozza meg a térbeli helyzetünket, vagy azt, hogy mozgunk-e.

Azzal tisztában vagyunk, hogy az egyensúlyérzékünk 35 éves kor után romlik, csak akkor vesszük észre, hogy valami nem stimmel, amikor tériszonyunk van vagy megszédülünk. Ez utalhat a vesztibuláris rendszer megbetegedésére, mint amilyen a Ménière-betegség, éppen ezért fontos egy orvos felkeresése, aki a megfelelő kezelést felírhatja.

Az egyensúlyérzék elvesztése azonban számos más, időskorral összefüggésben lévő tényező eredménye lehet – például a látás romlása, a vázizomzat meggyengülése, az időskorral járó kognitív zavar vagy akár a B12-vitamin hiánya –, ám ezekről gyakran megfeledkezünk. Az egyensúly elvesztése azonban közvetlen hatással van a mozgásképességre, hiszen a sétáló vagy álló ember úgy érzi, nem tud megállni a lábán. Ezért növekszik az életkorral az elesés kockázata.

Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) időskori elesés megelőzéséről szóló riportjában (2007., 5. oldal), a következő, eséshez és az azzal járó sérülésekhez kapcsolódó rizikófaktor modellt állította össze:

• Viselkedéssel kapcsolatos kockázati tényezők:
• Több gyógyszer együttes szedése,
• Túlzott alkoholfogyasztás,
• Testmozgás hiánya,
• Nem megfelelő lábbeli viselé

• Környezettel kapcsolatos kockázati tényezők:
• Nem megfelelő épületkialakítás,
• Csúszós padlók és lépcsők,
• Csúszkáló szőnyegek,
• Gyenge megvilágítás,
• Repedezett vagy egyenetlen já

• Társadalmi-gazdasági kockázati tényezők:
• Alacsony jövedelem és iskolázottság,
• Nem megfelelő lakhatási helyzet,
• Társasági interakció hiánya,
• Korlátozott hozzáférés az egészségügyi és szociális szolgáltatásokhoz,
• Közösségi erőforrások hiá

• Biológiai kockázati tényezők:
• Kor és nem,
• Krónikus betegség (pl. Parkinson-kór, ízületi gyulladás, csontritkulás),
• Fizikai, kognitív és érzelmi képességek hanyatlá

Egyensúly felmérése és az esések megelőzése

Az esések megelőzése nem mindig egyszerű feladat, mert néha az emberek nem figyelnek oda az egyensúlyuk egészségére, amíg sokszor el nem esnek vagy valaki más meg nem jegyzi, hogy mennyiszer megbotlanak.

A megelőzés érdekében, a diagnosztizált egyensúlyi zavartól függően minden bizonnyal egy foglakoztató terapeuta által előírt egyensúlytornára lesz szükség.A torna első lépése az egyensúly zavarának felmérésével kezdődik, amely alapján a gyógytornász összeállíthatja a megfelelő programot. A gyógytornászok általában a Berg-féle egyensúly skálát használják, amely az idősek mindennapi cselekedetei során értékeli a funkcionális egyensúlyt számszerű adatokkal.Az értékelés célja, hogy pontos diagnosztikus eszközzel felmérjük az egyensúly állapotát minőségi és mennyiségi alapon is, és olyan egyensúlygyakorlatokat írjunk elő, amely egy bizonyos időn belül javítani fogja a statikus és dinamikus testegyensúlyt, testtartást, és végezetül az egyensúlyérzetünkbe vetett bizalmat. A funkcionális feladatokkal végzett fizikai gyakorlatok javítják az egyensúlyérzéket,megerősítik az izmokat és javítják a testtartást, amelyek szintén fontos szerepet játszanak az elesés megelőzésében.

A boka erősítése a funkcionális egyensúly javítására és az elesés veszélyének csökkentésére

Az egyensúly állapotának felmérése és a belső fül vagy a vesztibuláris rendszer megbetegedésének kizárása után arra juthatunk, hogy az egyensúlyérzék elvesztésének oka a boka instabilitásában keresendő. A boka stabilitása esetén mindig figyelembe kell vennünk a térdet és a csípőt is, valamint a köztük izomműködést is. A dinamikus egyensúly irányításában azonban a bokának van a legnagyobb szerepe.

A boka stabilitását, valamint a testtartás javítását pedig funkcionális gyakorlatokkal lehet a legjobban elérni. Ezek olyan gyakorlatok, amelyek a mindennapi feladatok mozdulatait imitálják. Időskorban az ember sok időt tölt otthon, ezért fontos a mindennapi helyzetek és az azokhoz kapcsolódó mozdulatok felidézése. Amennyiben ezeket sikerült azonosítani, gyakorolja őket addig, amíg önkéntelen mozdulatokká nem válnak. Ez javítja az ízületek mozgékonyságát és az egyensúlyt, mert az izmok és az ízületek megerősödnek, a tartás pedig javulni fog.

A funkcionális egyensúly és a magabiztosság visszanyerése csípőtörés után

Néha az egyensúlyérzék hiánya csak az esés után derül ki. A várható élettartam folyamatosan növekszik világszerte, és ha nem vesszük észre az egyensúly elvesztését időben, akkor az esések száma is növekedni fog. Az eséseket kísérő leggyakoribb és legveszélyesebb sérülés a csípőtörés.

Ha valaki már egyszer elesett, hogyan adhatjuk vissza a funkcionális egyensúlyát, amikor a fizikai akadály mellett már az eleséstől való félelem is közrejátszik?

Az Egyesült Királyság egészségügyminisztériuma 2014-es kutatása szerint „a csípőtörést szenvedett páciensek és hosszú távú kilátásai nem túl biztatóak, a páciensek 18-33%-a egy éven belül meghal, és komoly negatív hatással van az olyan mindennapi tevékenységekre, mint a bevásárlás vagy a séta.A hosszú távú cselekvőképtelenség vizsgálatakor arra jutottunk, hogy a csípőtörést elszenvedők körülbelül 20%-a törést követő egy éven belül hosszú távú gondozást biztosító intézménybe költözött.”

Egy ilyen traumatikus esemény után a rehabilitáció esetenként változó, de általában a csípő és a térdízület mozgásának javításával kezdődik, majd az izmok erősítésével, a koordináció és az egyensúly visszaállításával folytatódik. A fokozatosan visszanyert funkcionális egyensúly a páciens életminőségét és magabiztosságát is javítja.

Funkcionális egyensúly és a kognitív zavarok az időseknél

Bizonyítható, hogy a fizikailag aktív idősek jobb kognitív teljesítményre képesek. A testedzést valóban összekapcsolták a neurogenezissel – azaz új idegsejtek létrehozásával; tehát beszélhetünk neuroplaszticitásról, amikor az agyat stimulálják.Ez még az idősebb felnőttek agyában is végbe megy.

Az egyensúly elvesztése gyakran köthető a csökkenő testmozgáshoz, éppen az eleséstől való félelem miatt, amely lassan fizikai akadállyá fejlődik, és ez pedig a kognitív folyamatok gyorsabb leépüléséhez vezet.Ezért fontos, hogy a szorongás okát is kezeljük.A core izmok, különösen a boka izmainak erősítésével, javul az egyensúlyérzet is, aminek köszönhetően csökken az elesés veszélye, miközben a gondolkodásunk is éles marad és a magabiztosak leszünk!

További információ:

• Grover, S., Atkin, R., and McGinley, C. 2015. Certainty as a Provocation: The Design and Analysis of 2 Quant-Qual Tool Dyads for a Qualified Self Technology Project. In: Proceedings of the 2nd Biennial Research Through Design Conference, 25-27 March 2015, Cambridge, UK, Article 22. DOI: 10.6084/m9.fgshare.1328004
• Delbaere K, Sherrington C, Lord SR. Falls prevention interventions. In: Marchus R, Feldman D, Dempster DW, Luckey M, Cauley J, eds. Osteoporosis. 4th ed. Philadelphia, PA: Elsevier; 2013:chap 70.

Donath L, van Dieen J, Faude O. Exercise-based fall prevention in the elderly: what about agility? Sports Med. 2016;46:143-149. PMID: 26395115