A személyes mozgást segítő eszközök története
A személyes mozgást segítő eszközök fejlődése lassú, és még mindig hosszú az út a teljes akadálymentesítésig.
Írta: Stannah
A személyes mozgást segítő eszközöket már évszázadok óta használják a csökkent mozgásképességű emberek. Az ő társadalomra gyakorolt hatásuk felbecsülhetetlen és igen fontos!
A személyes mozgást segítő eszközök fejlődése nem ment könnyen, és még mindig hosszú az út a teljes akadálymentesítésig.
Éppen ezért fontos, hogy felhívjuk a figyelmet, és egy sokkal befogadóbb társadalomért küzdjünk, ahol az épületek akadálymentesítése nemcsak egy egyetemes jog, hanem megvalósuló gyakorlat lenne.
A történelem során a teljes akadálymentesítés hol előtérbe került, hol háttérbe szorult, és hiába a rengeteg változás és a koncentrált figyelem, még mindig lassú folyamatról beszélhetünk.
Tekintsük át együtt a személyes mozgást segítő eszközök történetét!
Mi az a személyes mozgást segítő eszköz?
A személyes mozgást segítő eszközök legismertebb példája a járókeret és a járóbot, amelyeket az idők kezdete óta használnak, valamint a kerekesszék, amely az utóbbi évtizedekben komoly változáson ment át. Az elmúlt évszázadokban azonban számtalan hasonló eszközt használtak.
Csak a 20. század második felében kezdtek el tudatosan foglalkozni azzal a kérdéssel, hogyan lehetne a fizikai környezetünket az emberek igényeihez igazítani. Lassan, lépésről lépésre terjedt el az akadálymentesítés fogalma, rámpák és liftek épültek azért, hogy az épületeket vagy azok felsőbb szintjeit is könnyen el lehessen érni.
A csökkent mozgásképességűek történetében a legjelentősebb fordulópont 1974-ben történt, amikor New Yorkban összeült az ENSZ akadálymentes tervezéssel foglalkozó szekértői csoportja. Ezzel hivatalosan is elismerték az akadálymentesítés szükségességét, hogy a csökkent mozgásképességű emberek is teljes értékűen, egyenrangú félként vehessenek részt a társadalom életében. Az ülés meghatározta azt is, hogy az építészeknek, mérnököknek, városi tervezőknek és tájrendezőknek meg kell ismerkedniük a teljes akadálymentesítés fogalmával.
A csökkent mozgásképességű emberek iránti figyelem fejlődése
A középkorban a társadalom nem érzett semmilyen felelősséget a csökkent mozgásképességű vagy fogyatékkal élő emberek iránt. Ekkoriban tehát nem volt komoly fejlődés. Ráadásul ezek az emberek gyakran a babonákban hívő társadalom szélén rekedtek.
A 15. században Valois Erzsébet spanyol királyné megalapította az első olyan kórházat, ahol a katonákat művégtagokkal és más gyógyeszközökkel látták el, valamint nyugdíjat is kaptak. Az uralkodása alatt intézeteket hozott létre a gyermekek, vakok, siketek és a fogyatékkal élők számára is.
A 18. században – Voltaire és Rousseau hatására – megváltozott a gondolkodás, és ezzel együtt változni kezdett a fogyatékkal élők iránti hozzáállás is. A társadalom fokozatosan úgy tekintett az életre és a világra, mint az emberi tapasztalás alapjaira.
Ezzel párhuzamosan elkezdődött az ipari forradalom, és a fogyatékkal vagy csökkent mozgásképességgel élők is egyre nagyobb szerepet játszottak a társadalom életében.
Később, a 19. században az orvostudomány fejlődésével a tudósok a különböző fogyatékosságok okait kezdték vizsgálni.
Végül a 20. században a csökkent mozgásképességűek és a fogyatékkal élők iránti hozzáállás nagy mértékben változott, köszönhetően:
- A tudomány fejlődésének
- A fejlettebb oktatásnak, amely együttérzésre nevelte a társadalmat
- Az ipari és kapitalista társadalom fejlődésének
- A világháború és a globális konfliktusok idején a munkaerőhiánynak, amikor a mozgásukban korlátozott emberekre is szükség volt a gyárakban és a kormányzati szervekben
- A társadalmi mozgalmaknak
- Az orvosi szakterületté fejlődő fizikoterápiának
Most nézzük át együtt a személyes mozgást segítő eszközök történetét. Annyi mindent el kell még mondanunk!
A személyes mozgást segítő eszközök rövid története
A személyes mozgást segítő eszközök fejlődése nagyban kötődik a csökkent mozgásképességű emberek iránti figyelem növekedéséhez.
A kerekesszék fejlődése
Az egyik első ismert kerekesszékKonfuciusz idejéből, a Kr. e. 5. sz.-ból származik.Ez a kerekesszék még nagyon kezdetleges, de a célja akkor is a csökkent mozgásképességű személyek mozgásának segítése volt.
1595-ben II. Fülöp spanyol király már egy részletesebben kidolgozott kerekesszéket használt, amelynek volt karfája és lábtartója is.
Csak a 18. századbanszületett meg a ma is ismert kerekesszék közelebbi elődje. Két nagy első és két kisebb hátsó kereke volt.
A 19. században a kerekesszéket főleg fából faragták, az ülés pedig fonott vesszőből készült. Az Egyesült Államokban a kerekesszék népszerű lett a polgárháború, majd később az I. világháború veteránjai között is.
Az első, kerekesszékre beadott szabadalom 1869-ből származik. Ez egy kétkezes modell volt, amelyet a hátsó kereke hajtott. Hamarosan új modellek jelentek meg.
Az első összecsukható kerekesszéket két mérnök tervezte meg 1932-ben.Az egyikük balesetet szenvedett, amikor egy taposóakna felrobbant mellette az első világháborúban.
Az első elektromos meghajtású kerekesszék 1924-ben készült el, az első kerekesszéket meghajtó motort 1950-ben George Klein tervezte. Az elektromos kerekesszékkel a második világháború veteránjain szeretett volna segíteni.
Az első világháborúval ellentétben a második világháborúban a gerincsérülést szenvedett katonák túlnyomó része túlélte a háborút, így nagy kereslet mutatkozott a mozgássérült veteránoknak készített kerekesszékekre. Akkoriban számtalan fejlesztés jelent meg a kézi hajtású kerekesszékeken, de a nyaktól lefelé lebénult katonák számára ez nem jelentett megoldást, hiszen ők nem tudták használni a kerekesszéket egy másik személy segítsége nélkül.
A kanadai kormány és más tudósok támogatásával George Klein feltalálta az elektromos kerekesszéket. Nem fűződik kétség ahhoz, hogy a mozgáskorlátozott háborús veteránok jelentős száma is hozzájárult a rehabilitációs mérnöki szakma fejlődéséhez.
Az elektromos kerekesszék mellett az elmúlt évszázadban számos fontos fejlődés történt a személyes mozgást segítő eszközök terén, amit szintén érdemes szemügyre venni.
Mozgássérült moped
A mozgássérült mopedet az 1960-as évek végén/1970-es évek elején mutatták be. Nagy sikere volt az eszköznek, sokan az elektromos kerekesszék alternatíváját látták benne. Ugyanakkor a mopedet olyan emberek számára tervezték, akik tudnak sétálni, csak nagy távolságot nem képesek megtenni térdproblémák vagy ízületi gyulladás miatt.
A mai mozgássérült mopedek sokkal fejlettebbek, újratölthető akkumulátorral üzemelnek. Mindegyik modell más tulajdonságokkal bír, de egyes mopedek akár 60 km-t is megtehetnek egy feltöltéssel!
A saját és a csökkent mozgásképességű szeretteink jóléte iránt egyre többet aggódunk, és így egyre többféle mozgást segítő eszköz kerül piacra. Hiszen mindannyian ugyanazt a szabadságot és ugyanazokat a lehetőségeket szeretnénk élvezni!
A lépcsőlift fejlődése
Az első kereskedelmi forgalomban is kapható lépcsőliftet az 1920-as években az Inclinator Company of America gyártotta az Egyesült Államokban. Akkoriban a lift használói általában a gyermekbénulás következményeitől szenvedtek.
A történészek azonban már VIII. Henrik(16. század) korából is találtak utalást a lépcsőliftre. A király, miután leesett a lováról, egy hatalmas, kötélrendszerrel vontatott széken közlekedett londoni várának lépcsőin.
A 20. században több cég is elkezdett székliftek gyártásával foglalkozni, az Egyesült Királyságban pedig a Stannah volt az első ilyen vállalat. A Stannah a mai napig gyárt lépcsőlifteket új, Andoverben található gyárában.
Ezek a lépcsőliftek forradalmasították azt, ahogy a csökkent mozgásképességű emberek az otthonaikban közlekednek, a lépcső többé nem jelent akadályt a számukra.
Az 1970-es évek óta a lépcsőlifteket csökkent mozgásképesség, egyensúlyzavar vagy térdfájdalom esetén használják. Nagy segítséget jelentenek a komoly sérülést is okozható elesések megelőzésében.
A modern lépcsőliftek, mint a Stannah kínálatába tartozó modellek is, összecsukhatóak, így nem gátolják a lépcső használatát.
Van azonban egy olyan mozgást segítő eszköz, amiről gyakran megfeledkezünk, pedig mindennap használjuk: a lift!
A lift fejlődése
Fizikai állapotunktól függetlenül mindennap használunk liftet vagy felvonót.Hiszen ez mindenki életét megkönnyíti!
Valójában már elég régóta használunk lifteket. Az első felvonóról az ókori római építész, Vitruvius ír, aki megemlíti, hogy Arkhimédész építette azt Kr. e. 236 körül. A felvonó egy köteleken lógó fülkéből állt, amit vagy kézzel működtettek, vagy állatok hajtották.
Kr. u. 1000-ben Ibn Khalaf al-Muradi, az andalúz matematikus az általa írott Titkok könyvében is szerepel a lift mint emelőeszköz, amellyel egy erődöt megtámadását vagy elpusztítását lehet segíteni.
A 17. századra néhány angol és francia épületben már működtek kezdetleges liftek.
1823-ban két brit építész, Burton és Hormer, megépítette az első kabinos liftet, amely egy London fölé magasodó kilátóra vitte fel a turistákat.
A következő években sorra jelentek meg a felvonók, de egyik sem volt kifejezetten biztonságos, ugyanis a kötél elszakadása esetén nem volt biztosítórendszer, ami megállította volna a kabin zuhanását. Erre a fejlesztésre még sokat kellett várni.
Waterman1851-ben mutatta be a teherlift első prototípusát. A kábellel vont rakfelülettel árut és embereket lehetett szállítani.
Ahogy az épületek is magasabbak lettek, úgy az emberek is egyre inkább megszokták, hogy nem kell lépcsőzniük, és a liftek még népszerűbbé váltak.
A Stannah már hosszú ideje az élen jár a technikailag fejlett liftmodellek kialakításában, 1867 óta dolgozik a felvonók innovációján. A Stannah alapítása óta folyamatosan fejleszti személyszállító és teherliftjeit.
1957-ben bemutatták az első automata ajtórendszerrel ellátott személyszállító liftet, amely még praktikusabbá tette a felvonókat, mert nem kellett kézzel zárni a fülke ajtaját.
Kétségtelen, hogy az ipari forradalom után a magas épületek és felhőkarcolók építésével a lift egy mindenki által használt, mozgást segítő eszköz lett. Azonban ha egy épületben van lift, az még nem jelenti azt, hogy a teljes akadálymentesítés megoldott.
A 20. század folyamán több olyan találmány is született, amely arra törekedett, hogy akadálymentesítse a csökkent mozgásképességűek számára a környezetüket. Az akadálymentesítés azonban egy hosszú küzdelem, éppen ezért fontos, hogy az olyan eszközök, mint a lépcsőliftek vagy a platform liftek előnyeit hangoztassuk.
Még mindig hosszú út áll előttünk, de látható haladást értünk el eddig is, miközben egy sokkal befogadóbb társadalomért küzdünk, ahol az akadálymentesítés valóban teljeskörű.