Az idősek szerepe történelem folyamán

Írta: Stannah

„Korunk kihívása egy olyan világ kialakítása, amely épp úgy reagál az idősek igényeire, mint ahogy a fiatalokéra is.” –  Laura L. Carstensen

Pszichológiaprofesszor és a Stanford Centre on Longevity (a stanfordi egyetem hosszú élettartammal foglalkozó központja) alapító igazgatója

Az idősek aránya a keleti és a nyugati civilizációkban is rohamosan növekszik. De az emberek nem 25-30 év semmittevésre vannak programozva. Ez komoly kihívás elé állítja a jelenlegi társadalmunkat, és az arra adott válaszunk nagyban befolyásolja az idősek szerepét most és az eljövendő években is.

Az csak az érme egyik oldala, hogy mihez kezd magával az ember nyugdíjazás után – felmerülnek komolyabb kérdések is. A hírekben gyakran lehet hallani arról, hogy az idősek miatt összeomolhat az egészségügy és a nyugdíjrendszer.

Ezek a forgatókönyvek valóban nem sok jóval kecsegtetnek, mégis pozitívan kell a jövő elé állnunk. Ez a gondolat vezetett minket Laura Carstensen öregedés-szakértőhöz kutatásához is.Carstensen szerint olyan társadalmi és tudományos áttörések felé közelítünk, ahol újjáépíthetjük a környezetünket az idősödő népesség igényeit figyelembe véve és átgondolva az idősek társadalomban eltöltött helyét is.Ahogy ő fogalmaz:

„Egy érzelmileg stabil, ismeretekkel bőségesen rendelkező és viszonylag jó egészségnek örvendő, nagy létszámú idős társadalom remek erőforrás.”

Ahhoz, hogy jobban megértsük, hogyan javulhat az idősek szerepe a társadalmunkban, fontos azt is belátnunk, hogy honnét jöttünk, és merre szeretnénk tartani. Tehát nézzük át együtt, hogy a történelem folyamán az idősek milyen szerepet töltöttek be a társadalomban, és talán jobban ráérzünk arra is, hogy milyen lehet egy minden korosztályt befogadó társadalom.

Ki számít idősnek?

Fénykép: Cristian Newman, Yuriria, Mexikó

Az emberek folyamatosan kategóriákba osztják a többi embert. Valójában ez már a civilizáció hajnalától kezdve szokásunk.

Így ha valaki eléri a 65 éves kort, az azonnal átkerül az idősek kategóriájába, függetlenül attól, hogy valóban idősnek tartja vagy érzi-e magát. Ennek pusztán gyakorlati haszna van, tehát csak társadalmi konstrukció és nem valódi, biológiai életszakasz.

Ráadásul az, hogy pontosan mikor is kezdődik az „öregkor”, kultúránként és történelmi időszakonként változhat. Sajnos az öregeket és az öregkort mindig előítéletek veszik körül, ezért sok kultúra használ különféle eufemizmusokat, mint például:

• Idősek
• Idősek
• Idős felnőttek (a társadalmi tanulmányokban)
• Rangidős (katonai közegben, illetve tréfásan)
• Élete alkonyán van
• Hajlott korú
• Szépkorú
• Éltes

Némelyik kifejezés lekezelőnek tűnhet, és van, aki nem is szereti, ha idős emberként tekintenek rá, inkább megmarad az „öreg” elnevezés mellett, és elismeri, hogy már nem olyan fiatal, mint egykor volt. Mások azonban negatív konnotációt látnak az „öreg” szó mögött, és nem hagyják, hogy így szólítsák őket. Szóval ez egy kifejezetten érzékeny téma.

Hogyan változott az idősek szerepe történelem folyamán?

„Genetikai szempontból nem lettünk okosabbak vagy erősebbek, mint a 10 000 évvel ezelőtt élt őseink voltak. Ugyanakkor, gyakorlati szempontból nézve, biológiai szinten mégis egészségesebbek vagyunk, mint az ükapáink. – Laura L. Carstensen

Ismeretlen (Pexels)

Honnét jövünk?Hogyan változott az idősek szerepe történelem folyamán? Történelmi szempontból  számtalan meglepő és gyakran szomorú tény kötődik az időskorhoz.Biológiai szempontból nézve a 20. század előtt a várható élettartam ritkán haladta meg a hatvan évet.Senki sem számított arra, hogy olyan sokáig fog élni, mint manapság.Társadalmi szempontból mindig is kettős volt a társadalom és az idősek viszonya.Az időskor egyfelől a bölcsesség és a tekintély forrása, másfelől azonban a hanyatlás és a szenvedés kora is.

Őskor

Néhány jó fizikumú és erős ember megérte a 70. életévét is, de a többség még az 50. születésnapja előtt meghalt. Azokkal, akik a negyvenes éveiben jártak, nagy tisztelettel bántak, míg a gyengékre teherként tekintették, nem foglalkoztak velük és megölték őket. Az őskorban az „öreg” kifejezés nem egy életkort jelentett, hanem azt, ha valaki nem volt képes hasznos feladat ellátására.

Antik görög és római kultúra

Az idős kor a hanyatlás és az elértéktelenedés időszaka volt, miközben a szépséget, az erőt és a fiatalságot dicsőítették.

Az athéniak Arisztotelész idején nem szerették az öregeket, és gyakran fellázadtak ellenük.

<H4>

Középkor és reneszánsz

Egyik időszak sem volt az „idősek aranykora”, gyakran ellenségesen viszonyultak az idősekkel szemben. Az időskorra gyakran az élet kegyetlen vagy gyenge szakaszaként tekintettek, és a körülményektől függően megbecsülték vagy megvetették, tisztelték vagy kivégezték az időseket.

A 16. században azonban az utópikusok – mint Thomas More vagy Antonio de Guevara – egy olyan világot képzeltek el, ahol az idősek választhatnak a hanyatló élet vagy a méltóságos halál között. Ekkoriban az nagy ritkaságnak számított, ha valaki megérte a 65. születésnapját.

Keleti filozófiák: Konfucianizmus

A keleti filozófiák a konfucianizmus hatására egy sokkal befogadóbb megközelítést mutat, ahol a család, az idősek és a hagyomány hierarchiája fontosnak mutatkozik.

Mediterrán és latin kultúrák

Ez is egy olyan vidék, ahol az idősek fontos szerephez jutnak. A legidősebb generáció gyakran segít a legifjabbak nevelésében, miközben a kenyérkereső korosztály munkában van.Így az idősek életük utolsó szakaszáig szorosan a család részét képezik.

Korunkban

Az elmúlt századokban végbement fejlődéseknek köszönhetően az átlagos várható élettartam 79 év a férfiak és 83 év a nők számára. A modern nyugati kultúrákban azonban az idősek elvesztették kulturális státuszukat.A magasabb életkor mellett azonban az idősek gyakran elvesztik otthonaikat pénzügyi okok miatt, vagy mert nem tudnak önállóan gondoskodni magukról.Sokuknak idősek otthonába, szanatóriumokba vagy ápolóotthonokba kell költözniük.Sokan ezt kor szerinti diszkriminációnak („ageism”) tekintik.Georges Minois szerint „az ifjúságot mindig és mindenütt többre tartották az időseknél”.Ha belegondolunk, a kortárs nyugati kultúra valóban a fiatalságot, az önbizalmat és individualizmust helyezi előtérbe.

Ennek következményeként 2011-ben az ENSZ egy olyan emberi jogi egyezményt javasolt, amely kifejezetten az időseket védené. Az a helyzet ugyanis, hogy a család dinamikája megváltozott, több lett a nagyszülő, mint az unoka.

„A korábban piramis alakú korfa” – mondja Laura Carstensen –, „amely a népesség kor szerinti eloszlását mutatta, sok fiatallal az alján, és csak néhány idős emberrel a csúcsában, mostanra négyszög alakúvá dagadt.”

Laura Carstensen TED-beszéde itt érhető el (egyelőre nincs magyar felirat)

A négyzetes vagy kocka alakú korfa azt jelenti, hogy az emberi faj történelmében most először fordul elő, hogy a fejlett világban megszülető csecsemőknek esélyük van megérni az időskort.

ENSZ, Népességnövekedési előrejelzés, közepes értékű változók mellett

Laura Carstensen azt is állítja, hogy nem azért nőtt meg a várható élettartam, mert erősebbek lennénk az őseinknél, hanem mert a kultúra, a tudomány és a technológia kulcsszerepet játszott az egészség és a jólét fejlődésében.

Ma milyen szerepük van az idősebb felnőtteknek a társadalomban?

„A 20. században két jelentős változás ment végbe a világ azon régióiban, ahol az emberek jó minőségű oktatást kapnak, valamint a tudomány és a technológia fejlődik.” – Laura L. Carstensen

Fénykép: Cristina Gottardi, UnsplashIdős pár az olaszországi Sienában

Az idősekhez való hozzáállás folyamatosan változik, kultúránként máshogy bánnak velük, másképp fejezik ki a tiszteletüket. A nyugati és a keleti kultúra országaiban is előfordul, hogy a társadalom egy szegmense lemond az idősekről, mintha csak néhány ápolásra szoruló ember lenne.

Az ősz haj és a merev ízületek ellenére azonban a mai napig ők a társadalmunk alapkövei. Ha hajlandóak vagyunk meghallgatni őket és tanulni tőlük, akkor láthatjuk mi is, hogy nem csak azért fontosak, mert vigyáznak az unokára, mesét olvasnak nekik vagy főznek rájuk.

Lehet, hogy a testük már gyenge, de a tengernyi tapasztalat és bölcsesség, amit összegyűjtöttek, komoly iránymutató lehet a fiatalabb generációk számára. Kulcsszerepet játszanak abban is, hogy átadják a kulturális értékeket és megőrizzék a hagyományokat, hiszen ők ennek a gazdag kulturális örökségnek az őrzői.

Szerencsére változnak az idők, az újabb generációk pedig már egy olyan környezetben nőnek fel, amelyiknek célja az idősebbek megóvása. Mégis fontos kijelenteni, hogy minden kulturális közegben vannak olyanok, akik szeretetből, tiszteletből és kötelességtudatból gondozzák idős szülőjüket, de még sokat tanulhatunk egymástól.

Egy minden korosztályt befogadó társadalom felé tartunk?

Christopher, Unsplash

Miközben a fejlett országokban még mindig sok idős ember él a szegénységi küszöb alatt, a Guardian cikke szerint az elmúlt húsz évben sokat tettek a nyugdíjaskori szegénység visszaszorításáért.

Jó lenne, ha nem csak az idősödő népesség fenyegetéseire koncentrálnánk, hanem egy sokkal kiegyensúlyozottabb hozzáállással viszonyulnánk az olyan fontos és valódi kihívásokhoz, mint:

• Hogyan biztosíthatjuk, hogy az idős felnőttek megkapják a szükséges támogatást ahhoz, hogy átalakítsák a házukat, és otthon öregedhessenek meg, ameddig csak megoldható?
• Hogyan biztosíthatjuk, hogy azok, akik egy idős felnőtt gondját viselik, megkapják a szükséges támogatást és képzést?
• Hogyan támogathatjuk a közösségeket, hogy legyenek minél nyitottabbak, és az idősek is hozzátehessék a részüket a társadalomhoz, miközben nem romlik az életminőségük?

Az efféle rendelkezések célja, hogy világszerte javítsa az idősek bevonását a folyamatosan és gyorsan változó társadalomban. Minden egyes kormány érdeke, hogy a környezetet idősbaráttá és elérhetővé tegye, különösen a gyaloglás, a kerékpározás és a tömegközlekedés használatának biztonsága esetében.

Például Szingapúrban az idősek egy kártyát húzhatnak le a zebránál, aminek köszönhetően a rendőrlámpa lassabban vált, és elég idejük marad átérni az úton. (forrás: The Guardian).

Hiszünk abban is, hogy ezek a kérdések a különféle otthonokra és intézményekre is ki legyen terjesztve, hogy a mozgásképesség biztosításához szükséges módosítások megtörténjenek, biztosítva az idősek otthoni megöregedését, miközben barátságos közösség veszi őket körül.

Ma az idősek szép koruk ellenére is aktívabban vehetnek részt a társadalom életében, szólhatnak bele annak kérdéseibe. Azonban még hosszú út áll előttünk. Reméljük, hogy folytatjuk ezt az irányt, és egy olyan társadalommá válunk, mint Japán és az ausztrál őslakosok társadalma, ahol az időseket már évezredek óta elismerik, tisztelik és megbecsülik a bölcsességük és az éleslátásuk miatt. Sem csoportban, sem egyénileg nem szabad megkérdőjeleznünk azt, hogy az idősek mit adnak a társadalmunkhoz.